"Nem fogom elfelejteni soha,

Ezek a szavak járnak a fejembe.

Olyan aranyos a mosolya,

Miért szeretem? Benne van az elmémbe!"

 

"Ott várok a sorok között, talán egyszer rám találsz,
Üvöltök, integetek neked, de ha nem látsz...
Lehetek a víz, lehetek a tűz,
Lehetek a szél - ami téged mindig űz -,
Az árnyék, lehetek a fény, akkor sem értenél."

 

"Halott virágok illatát nyögik a fák,
És megrázkódik a táj.
Valami véget ért, valami fáj."

 

"Jön majd más, ki szeret téged, hidd el kislány, ez az élet, rohanó suhanó szó."

 

"Ha az ember megszeret valakit... egészen soha nem gyógyulhat ki belőle."

 

"Bocsánat, hogy élek. Többet nem fordul elő!"

 

"Örökké szoríts, örökké fájjon,
Örökké lássalak, ne érjél máshoz.
Örökkön örökké érezzem hatalmad,
Elveszíteni soha nem akarlak."

 

"Minden könnycsepp ő érte születik,
S miután arcomon lefolyik
Meghal! mint szívemben a remény,
Mert ő soha nem lesz az enyém!" 

 

 "Kellett nekem, hogy rád akadjak,
Kellett, hogy megkedveljelek,
Hogy együgyűn mindent bevalljak,
S hogy büszkén ne hallgass te meg!Kellett nekem beléd szeretnem,
Kellett nekem, hogy meggyötörj,
Hogy bálványozzalak szívemben,
S hogy te viszonzásul megölj."

"A kis gond beszédes, a nagy fájdalom hallgat."

"A lány szerette, A fiú nem.
A lány felnézett rá, A fiú nem.
A lány szerelmet vallott, A fiú megalázta.
A lány sírt végette, A fiú kinevette.
A fiú csak akkor jött rá mit tett,
Amikor a lány sírjára virágot tett..."